Dooku gróf mindig is a kedvenc Star Wars karaktereim közé tartozott. Az a titokzatosság, határozottság és elegancia, ami a filmekben körülvette nagyon nagy hatással volt rám annak idején. Ezt spékelte meg Christopher Lee mesteri alakítása és Szilágyi Tibor felejthetetlen szinkronhangja. Ezek összessége végtelen izgalmassá tették számomra Dooku karakterét. Sajnos a filmeken keresztül nem sokat tudtunk meg a múltjáról, de szerencsére több regényben is felbukkan és a „Jedi históriák” sorozat pár része is ő rá alapozik. Kár, hogy sok esetben ezek a dolgok a legendák és a kánon elkülönülés miatt nem mindig egyeznek. Mindenesetre mikor elolvastam Claudia Gray "Mester és tanítványát", már tudtam, hogy a következő SW kötet, amit leveszek a polcomról az „Az elveszett Jedi” lesz.
Maga a könyv elég különleges stílusban íródott, hisz ez egy hangoskönyv átirata és végig olyan érzésünk van, mintha egy film forgatókönyvét olvasnánk. Ennek köszönhetően piszok gyorsan lehet haladni az olvasmánnyal, hisz semmilyen körítés vagy maszlag sincs. Scott teljes mértékben a párbeszédekre, monológokra koncentrál és így jobban megismerhetjük a szereplők motivációit, lelkivilágát. A történet két szálon fut: az egyik a mester tanítványa, Asajj Ventress szemszögéből, a másik pedig a címszereplő, Dooku mester narrációi által szemlélteti a történetet. Ilyen téren nem csak Dooku múltját ismerhetjük meg ebből a kötetből, hanem Ventress-ét is. Különösen tetszett, hogy olyan hézagpótló storykat kaptunk itt, mint Asajj jedi múltja és régi mesterével, Ky Narec-el való kapcsolata. Attól függetlenül, hogy Ventress-röl is sok mindent megtudunk, a regény azért nagy részben mégis a címszereplőre koncentrál, ahol az élete minden szakaszában láthatjuk főhősünket. Vagy antihősünket? És ez az a kérdés, amit kibontakozni látunk az olvasás alatt. A kezdeti nehézségektől, a Jedi rend elhagyásig nagyon szépen fel van építve a story. Részletes betekintést kapunk abba, hogy Dooku-nak miként inog meg a rendbe vetett hite. Kezdve ott, hogy hiába szerette volna Lene Kostana-t mesterének az mégis Sifo-Dyast választotta tanítványának és Dooku így került Yoda-hoz, aki az elején kvázi le se sz@rta tanítványát. Az egyik kérdés, amit nyitva hagy a könyv, hogy vajon, ha Dooku a hasonló gondolkozású Konstana mesterhez kerül, mint padavan, akkor is átállt volna a sötét oldalra? Ezek után a kezdeti dilemmák után, jöttek az olyan expedíciók, ahol Dooku rendre megkérdőjelezte a Jedi rend ítélőképességét és végül, de nem utolsó sorban a származása eredetére is rájött. Innentől kezdve szoros kapcsolatot ápolt húgával, Jenza-val, akivel minden élményét megosztotta, kockáztatva azt, hogy ezért akár a rendből is kizárhatják. Megismerhetjük azt a Dookut, aki Rael Averross-t tanította és azt a Dookut is, aki tanulva a hibáiból, már Qui-Gon Jinn-t oktatta az erő bölcs és helyes használatára. Na, de mi a helyes? És ki mondja meg, hogy az helyes? Erre a kérdésre fókuszál Dooku mester/gróf története, aki folyamatosan vívódik belül magában. És itt, ennek a regénynek az olvasása közben eszméltem arra rá, hogy Anakin Skywalker, Dooku és Kylo Ren karakterei egy és ugyanazok, csak más idősíkban, más körítéssel előadva. Mindhármójuk hezitálnak a sötét és világos oldal között és mindhármójuknak van kapcsolata a múltjukkal, amiről dönteniük kell, hogy ezáltal gyengékké és sebezhetővé válnak, vagy mindent félredobva a sötét oldalt szolgálva mennek tovább saját útjukon. A választ már mindannyian tudjuk mindhárom karakterrel kapcsolatban, csak az út nem mindegy, hogy hogyan is jutottak el idáig. Mindenképp ajánlanám ezt a kötetet azoknak, akik átfogó képet szeretnének kapni a Star Wars univerzum egyik legérdekesebb karakteréről, úgy hogy közben semmi maszlagot nem kapnak, csak a lényegre törő igazságot. Bár a regény vége számomra elég meglepő és igazságtalan, még is az egyik legjobb Star Wars regényként fogom számontartani! ;)
Szubjektív értékelés: 8/10
